Blog

A mai modern és klasszikus konyhabútoroknál is egyre nagyobb igény mutatkozik a beépíthető konyhai eszközök iránt, mint gáztűzhely és villanytűzhely. Mind praktikusságuk, mind dizájn szempontjából.

Ebben a cikksorozatunkban bemutatjuk a különböző konyhai gépek beépített és különálló változatait, a teljesség igénye nélkül.

A konyhai páraelszívók bevezetésének elsődleges célja egykor a keletkező gőzök és szagok eltávolítása volt, ám a műszaki paraméterek fokozásában rejlő lehetőségeket a gyártók elég gyorsan kiaknázták. Valószínű ennek hatására, valamint a trendek változásának következtében az utóbbi időben a műszaki tulajdonságoknál nagyobb szerepet kap a megjelenés.

Az elszívó külön látványelemmé vált, amely gyakran az egész konyha megjelenését meghatározza. Ezért egy-egy nagyobb értékű elszívó „jelenlétét” már a konyhabútor, konyha tervezésekor érdemes figyelembe venni. Kivitelüket és formájukat tekintve a legkülönfélébb megoldások léteznek. Talán legszembetűnőbb változás az utóbbi időkben a különleges formák alkalmazása mellett a világítás változatossága.

A munkafelületet megvilágító alsó lámpa továbbra is megmaradt, hiszen a főzéshez elengedhetetlen a megfelelő fény, ám ez kiegészült további funkciós fényekkel. Ilyenek például a különböző színes hangulatvilágítások, de gyakoriak az olyan hangsúlyos kivilágítások is, melyekről alig tudjuk eldönteni, elszívót vagy lámpát látunk. Természetesen a műszaki paramétereket sem hanyagolják el a gyártók, korszerű beállítási lehetőségek, érintőgombos kezelőfelület jellemzi a készülékeket.

Ahhoz, hogy a konyhabútorba megfelelő páraelszívó kerüljön, nem árt tisztában lenni néhány fontos kiválasztási paraméterrel, és feltétlen ismerni kell a konyha igényeit. A piacon számos típus, teljesítményű készülék, különböző kivitelezési és páraelszívási technológia létezik. Ezek bemutatásával, az üzembe helyezési tanácsokkal próbálunk segíteni az optimális berendezés kiválasztásához.

A gyártók a páraelszívóknál a légszállításra vonatkozó adatokat általában szabad kivezetés esetén elért legnagyobb teljesítményre adják meg. Azonban, hogy ezeket megfelelően össze tudjuk hasonlítani, érdemes az UNE EN 61581 szabvány szerinti paramétereket figyelni. A szabvány a páraelszívók teljesítményét és hatékonyságát vizsgálja egy egységes meghatározott feltételrendszer szerint. Ezeket a gyártók általában az adatlapon feltüntetik.

Az optimális paraméterekkel rendelkező páraelszívó kiválasztásakor az elszívási teljesítményen kívül figyelembe kell venni számos más körülményt is. Egy félreértést azonban nem árt tisztázni. Azzal, hogy a páraelszívót a főzőlap fölé beüzemeljünk, akár a konyhaszekrénybe vagy a szekrényen kívüli kivitelnél sem zárhatjuk ki teljesen a főzés során keletkező gőzök szétterjedését a konyhában, lakásban.

Sokan azt gondolják, ha páraelszívóval szereljük fel a helyiséget akkor a beépített berendezés a konyha, illetve a lakás szellőztetését szolgálja. Ez nem teljesen így van. Igaz a főzés során keletkező gőzöket minél előbb eltávolítjuk a légtérből, annál frissebb marad a lakás levegője. Fontos olyan készüléket választani tehát, amely minimum képes a konyha (illetve a konyhával azonos légtérben található lakótereket is figyelembe véve) óránkénti tízszeres légcseréjét biztosítani. Például egy 20 m2-es, 2,7 méter belmagasságú konyhába minimum 540 m3/h légszállítással rendelkező elszívót kell választani.

A páraleszívó légszállítási hatékonyságát a nem megfelelő beépítés csökkenti. Külső kivezetés esetén a páraelvezető cső átmérőjének helyes megválasztása fontos tényező. Az elvezető cső minimális átmérője függ a légszállítási teljesítménytől és a motorkivezetés csőcsonkméretétől. A hatékony működéshez 800 m3/h vagy ennél nagyobb légszállítású páraelszívóhoz, minimum 150 mm-es átmérőjű, 600-450 m3/h elszívási teljesítményhez pedig minimum 120 mm átmérőjű csővezeték ajánlott, maximálisan 5-7 méter hosszban. A páraelszívó teljesítménye nemcsak a helyiség méretétől függ. A megfelelő készülék kiválasztásához figyelembe kell venni a kivezetés módját, annak lehetséges legegyszerűbb kivitelezését, minimálisra csökkentve a beépített kanyarulatok számát.

A páraelszívó kiválasztásánál másik sarkalatos kérdés, hogy a belső keringtetés, vagy a külső kivezetés mellett tegyük le a voksunkat. Ez a legtöbb esetben már adott tényező, a beépítés helye meghatározza. Érdemes a külső kivezetést preferálni, de ha túl hosszan vagy sok kanyarulattal oldható meg a kivezetés, akkor el kell gondolkodni a belső keringtetésű rendszeren. Ekkor olyan készüléket válasszunk, ami rendelkezik aktív szénszűrővel. A páraelszívókat ugyanis kétféle szűrővel látják el. A fémszűrők kizárólag a levegőben lévő parányi zsírszemcséket kötik meg, míg a pluszban használt aktív szenes szűrők a belső keringtetésű rendszereknél a levegőt a visszavezetés előtt szűrik meg a főzés során keletkező szagos gőzöktől.

A különböző gyártók különféle technikákat alkalmaznak a szűrők elhelyezkedésérre, de cseréjüket házilag elvégezhetjük. A legtöbb típusnál a fémszűrők cseréje egyszerű, tisztításuk akár mosogatógépben is lehetséges, ajánlott 3-4 hetente elvégezni. A külső kivezetéskor elegendő csak a fémszűrők alkalmazása, ami a motor védelmét biztosítja a zsíros lerakodástól.

Külső kivezetés esetén a páraelszívó légszállítási teljesítményét befolyásolja a helyiség nyílászáróinak légzárása is. Ne feledjük, a nyomáskiegyenlítéshez és a folyamatos oxigénszint fenntartásához a kiszívott levegőt a szabadból pótolni kell. Különösen fontos ez a gázzal működő tűzhelyek használatánál. Az ide vonatkozó előírásoknak megfelelően a levegő-utánpótlás biztosítását meg kell oldani.
Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a helyiségből kiszívott levegő pótlására beáramló (bevezetett) levegő télen hidegebb, nyáron melegebb lehet a szükségesnél, mely a kívánt komfortérzetet csökkentheti. Ezen hőmérsékleti különbség télen a fűtéssel, nyáron például a légkondicionálóval kompenzálásra szorul.

Amennyiben a páraelszívót központi légelvezető csatornába csatlakoztatjuk, érdemes légelzáró szelepet beépíteni, mely megakadályozza a levegő és a kellemetlen szagok visszaáramlását a központi csővezetékből. Egyes gyártók már előre gondolnak erre a problémára és a motor csőcsatlakozását ellátják lamellás légzáróval. A bekötés előtt győződjünk meg a visszaáramlás-gátló gyári meglétéről.

Ha nincs lehetőség az egyszerű kivezetés megoldására, akkor a páraelszívásra alternatívát nyújthatnak a belső keringtetésű rendszerek. Ezeknél a készülékeknél a fémszűrők mellett az aktív szénszűrő használata is ajánlott, azonban ilyenkor a névleges elszívási teljesítmény mintegy 20%-kal kevesebb lehet a szabad kivezetésű légszállítási értékhez képest. Ahhoz, hogy a megfelelő elszívásról a készülék gondoskodni tudjon, fontos az aktív szénszűrők rendszeres cseréje. Ezek tisztítása nem lehetséges, a főzési szokásoktól függően 3–6 havonta cserére szorulnak.

Fontos figyelembe venni, hogy a kizárólag belső keringtetésű üzemmódban működő rendszerek csak a szagok elszívására, közömbösítésére képesek, a keletkező plusz páramennyiség csökkentésében kevésbé hatékonyak. Az igazán hatékony páraelszívásra (szagok+ vízgőz) csak külső kivezetés esetén nyílik lehetőség.

A páraelszívók főzőlaptól való elhelyezési távolságára pontos meghatározás nincs, de általánosságban javasolt 65–75 cm-es beépítési magasság alkalmazása, legyen szó akár fali, akár sziget elszívóról. Gáz főzőlapok esetében minden esetben be kell tartani a helyi előírásokat, így minimum 65 cm-re kell lehelyezni a páraelszívót a főzőlaptól. Egyes készülékeknél ez a minimális távolság nagyobb is lehet, a gázfőző műszaki, beépítési leírásában szereplő paramétereket kell használni.

A túl nagy elhelyezési magasság sem megfelelő, hiszen az rontja az elszívási hatékonyságot, a gőz és a pára oldalirányban is könnyen szétterjedhet. A perimetrikus rendszerű készülékek ezt részben megakadályozzák, de ebben az esetben sem javasolt a 85 cm-nél magasabb elhelyezés. Sőt néhány típusnál már 70 cm-ben maximalizálták a beépítési magasságot.
A készülék felhelyezésekor fontos, hogy a belső keringtetésű üzemmódban sem szabad a páraelszívó szellőzőjét beépítéssel lezárni, hiszen a megtisztított levegőnek biztosítani kell a visszajutást a légtérbe.

A páraelszívók teljesítményétől függően találkozhatunk egy- és többmotoros készülékkel, emellett a motor elhelyezésétől függően léteznek beépített és külső motoros változatok is. A külső motorosra általában nagyobb elszívási teljesítmény és a csendesebb működés jellemző, viszont a magasabb kivitelezési költségek miatt ezek drágább rendszerek lehetnek.

A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a páraelszívóknál a gyártók egyre gyakrabban alkalmazzák az úgynevezett perimetrikus technológiát. Ennek lényege, hogy a beépített légterelőknek köszönhetően mintegy légfüggönyt alakítanak ki a főzőlap körül, bevezetve az elszívóba a kellemetlen szagokat, gőzöket. A perimetrikus technológiát egyaránt alkalmazzák kürtős, falra szerelhető, sziget, illetve a munkapultból indításra automatikusan kiemelkedő modelleknél.

A technológia a munkapultból kiemelkedő és a főzőlaphoz képest ferdén elhelyezhető készülékek kifejlesztését is lehetővé tette. Ezen típusok nagyobb mozgásteret biztosítanak a főzés során, és a főzőlap fölé hajolva sem ütközünk beléjük. Pontos beépítési paramétereiket, típustól függően a műszaki dokumentációban adják meg a gyártók.

Fontos figyelmet fordítani a páraelszívó készülék használat közbeni helyes tisztítására is. A fényes nemesacél felületeket folyamatosan ápolni kell annak érdekében, hogy megőrizzük eredeti ragyogásukat. Erre a célra valók a speciális fémre alkalmas tisztítók, melyeket a gyártó általában ajánl a készülékekhez. Soha ne használjunk a tisztításhoz savas, maró hatású vegyszereket vagy érdes felületű szivacsot, inkább puha törlőkendőket.

A világítás tekintetében a gyártók két funkciót vesznek figyelembe. Egyik a dizájn, másik a főzőlap-megvilágítás. Energiatakarékossági szempontból előnyös a LED vagy a fénycsöves megoldások előtérbe helyezése, de az égők hozzáférhetőségéről is érdemes tájékozódni.

A nagyobb márkák mint Bosch, Miele, gorenje, Whirlpool, Zanussi, Ariston, Nodor, falmec, Cata termékpalettáik eléggé szerteágazóak. Illetve ár tekintetében is eléggé széles skálán mozognak a páraelszívók, általában a konyhaszekrénybe beépített modellek a legegyszerűbb kivitelűek, mivel viszonylag kevés látszik belőlük és dizájn sem sok van rajtuk nagyságrendileg 25.000.- Ft-tól 150.000.- Ft-ig.

A különállóak már önmagukban meghatározzák a konyha egyéniségét, érdemes ebben az esetben a konyha megtervezésekor figyelembe venni mivel áruk is eléggé markáns hozzávetőlegesen 90.000.- Ft-tól 740.000.- Ft-ig.

A piacon széles típusválasztékot kínálnak a gyártók a beépíthető, a fali, a sziget, illetve akár a mennyezetbe süllyeszthető páraelszívókból. A megfelelő stílus eldöntése után fontos tényező az is, hogy az elvárható minőséget is tudják az egyes készülékek. Egy jó forma és egy jól megválasztott paraméterekkel rendelkező páraelszívó meghálálhatja a befektetés árát.

Általános szabály, hogy nem árt magunkban tisztázni a főzési szokásainkat és a konyha méretét is bekalkulálni. Ha kicsi a helyiség és a főzés ideje is rövid, főként csak melegítésre használják a főzőlapot, akkor elegendő a kisebb, 350–400 m3/óra teljesítményű készülék.

Ha nagyobb légteret kell „megvédeni” és a főzés a családban gyakori, hosszan tartó folyamat, akkor érdemes a nagyobb teljesítménykategóriát választani. Általános szabály, hogy hosszabb távon előnyösebb a légszállítási teljesítmény kissé túlméretezése, hiszen a használat következtében az elkoszolódás, eltömődés miatt teljesítményvesztés léphet fel.

Köszönöm a figyelmet!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél még hasonló tanácsokat olvasni, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre és Likeolj minket a Facebookon!